A távolban már ott kéklik a Hargita!
Képes beszámoló a Kelemnről, 2011-ből

Ott állt a Hargita a látóhatár peremén, a Görgényi-havasok vonulatai fölött. Ott kéklett halványan, de gyönyörűen. Végig ott volt velünk, ahogy az Istenszéke déli szikláján kört alkottunk, és egyenként elmondtuk egymásnak és az égieknek kívánságainkat. A kimondott akaratok kapcsolódtak egymáshoz, egymásba simultak, és lassan egy kerek egészet alkottak. A Pilistől épített út vándorai így kaptak örök ajándékot egymástól, és ettől a boldogságot áramoltató szigettől, Istenszékétől.

Sok nagy ajándékot kaptak a vándorok ezen a körön túl a Kelemen-havasok második túráján.

A Hargita most már ott van a láthatáron, már tekintetünkkel is bármikor odaröppenhetünk, bármikor elidőzhetünk, megpihenhetünk nála. Már érzékelhető, létező dolog a Pilisből indított zászlónak és csapatának. Már nyíltan beszélhetünk a megújítandó székely-magyar szövetségről, arról, hogy ideje tisztába tenni a dolgokat egy újabb ezerévre, úgy ahogy azt a visszatérő magyarokat vezető Árpád és a hunok örökségét az Aranyos Szegelet keleti sarkában, Erdélyben tovább éltető székelyek rabonbánja megtette.

Ugyanerről a szikláról visszafelé fordulva a varázslatos főgerinc ragyog ránk, a tizenkilencedik hegység káprázatos legbelső, legfelső vonulata. Ő is adott nem egy ajándékot ezen a héten. Pénteken hajnalban a felkelő Napot vártuk onnan, és az Istenszéke keleti sziklája szép lassan meg is telt a Pilis-Hargita ébredőivel. Nem is kellett szólni, egyszer csak mindenki ott figyelt a pár négyzetméteres kiugrón, három tömött sorban, mint a moziban. A kibukkanó Nap életragyogását harsány huj-huj-hajrá köszöntötte, aztán a csoda tovább élt a rengeteg bokornyi érett málnával határolt tisztásunkon. Dénes ugyanis a szikláról visszatérve kezébe vette Nyíró Józseftől a Halhatatlan Életet, és elkezdte olvasni. Száz oldalt még a maga csendességében, de aztán átváltott hangosra, a nép pedig szépen köré telepedett. Végig nevettünk, kacagtunk, könnyeztünk, ájuldoztunk, ámuldoztunk a csodálatos regény sodrásában, Dénes pedig csak olvasta-olvasta-olvasta, míg a végére nem ért. Egészen délután 3-ig olvasott, és mi egészen addig boldogan hallgattuk. A Pilis-Hargita egyik legszebb, legemelkedettebb napja érte el a csapatot ott a világ tetején. Hát ezért ragaszkodott ennyire ehhez a pihenőnaphoz Dalnok!

(Egy marosvásárhelyi lány meg is jegyezte elismerően, miután a csapatunkat megkerülve kiment a déli sziklára: "ennyi érett férfiembert manapság nem nagyon lehet látni így elmerülve egy felolvasásban".)

És ott, a messzire látszó a főgerinc kellős közepén kaptuk meg a hat éve zajló vándorlás egyik legnagyobb ajándékát. Szerdán a Nagy-Köves ragyogó időben fogadott minket, végre szélesre tárta ajtóit a Kelemen-havasok királya. A Negoj-nyeregben a mi drága Gyógynövényesünk őrizte a sátrakat (rápihenve a kemény felvezető napokra), miközben mászni kezdtünk. A 2000 fölé nyúló Keresztes-csúcson még köd fogadott, aztán kezdtek fellibbeni a függönyök, és jobbra is balra is előtünedezett a Kelemen-havasok csodás birodalma, végre-végre-végre! Tavaly a szörnyű időben mindig azt ígérgettük, hogy egyszer "nyáron visszatérünk", most végre megjött a Radnaiban megtapasztalt égi élmény. A Magyar-Negojon áthaladva állandóvá vált a Nap fénye a távolba röpítő kilátással együtt, és egészen 2100 méterig, a Nagy-Kövesig fel is kísérte a zászlót.

Ujjongás, ölelés, csók az anyaföldnek, fényképek, nézelődés, felszabadult büfézés.

Aztán jön föl az idő, jönnek a felhők, szűkül a fény, lassan beborul az ég. Még azért alkossunk kört, és köszöntsük Pitykót, ki már elhagyta e földi életet, de itt van velünk. Aztán a székely himnusz csendül fel, és elterjeszkedik a Hargitáig és azon is túl, de a Borgó felé is jó messzire jut... aztán jön a magyar himnusz... ez még mélyebbre és magasabbra jut, ahogy a megerősítést és az összekapcsolódást megadja... aztán a régi székely himnusz drága sorai és dallama, erre már a Nap is belemosolyog a felhőkbe, fénye áttűnik... aztán a csendes kívánságaink perceiben fogjuk tovább egymás kezét... aztán érkezik még néhány szó, kívánva mindenkinek, otthonról szurkoló társainknak is a kiteljesedést, életfeladatainak teljesülését... végül ugyanezt az egész magyarságnak is, a testvérnépeinknek is, és a szomszédos népeknek is... és a legvégén kibukkan a Nap! Fénye szétárad, de akkorra már csupa boldogan mosolygó, nevető embert talál a csúcson, a kör emelkedése után a jövőbe vetett hit, a fényes tudat vándorait.

A Napkirály ettől a pillanattól kezdve végig kísér minket, ahogy visszaereszkedünk a nyeregbe Gyógynövényeshez, nyoma sincs többé a felhőknek! De ragyogó és meleg marad az idő ezután is, végig a hátralevő napokban, egészen amíg megérkezünk a Görgényi hegyeinek tövébe, és szombaton este Dédánál a kellemesen simogató Marosban egy nagy hangulatot, nagy vííídámságot hozó fürdéssel megkoronázzuk a hetet!

Sógorom szerint Pitykó intézte így az egészet, és csak így tudta elintézni. Szent Péter ugyanis azt mondta neki, hogy az időjárást nem tudja befolyásolni, de azt igen, hogy minden lényeges dolog a jó időben legyen esedékes. Ebben aztán lehet valami, mert hogy az első napokban nagyjából tízből tíz dolog hatott afelé, hogy a sima haladás helyett egy nagyon komoly próba érje a Pilis-Hargitát, mindez erősen sorsszerűnek tűnt. De ennek akadályait is sorra vettük, és közben akkora élmények, kalandok értek, amiket még több generáció hallgathat majd a Pilis-Hargita őrtüzeinél, vagy mesélő összejöveteleinél. A Pilis-Hargita hagyományos számításai szerint végül 7-5-re megnyert meccs ezen szakaszaiban volt olyan is hogy 1-4-re álltunk, igen komoly gondok voltak, de a sok ragyogó vándornak és a JóIstent sugárzó fenyőknek még ez a szakasz is tele volt boldog és felejthetetlen pillanatokkal.

A sok vihart, de mégis sok szépet hozó első napokról majd később. A lényeg hogy a Kelemen-havasok legmagasabb pontjával a tizenkilencedik hegység is végérvényesen tagja lett a láncnak, és e lánchoz tartozik most már az Istenszéke is!

Medárdnapi

Képes beszámoló:


Így kezdte oszlatni Dalnok gitárja a felhőket a Negoj-nyereg fölött...


De jó a hajad - széleken a Negoj-nyeregben sátort nyerő hajléktalanok


A mi GyógynövényesFerink őrzi a tábort a Negoj-nyeregben


Hopp, behúztuk a Keresztes-csúcsot - 2049 méter!


és aztán megéltük, VÉGRE JÓ IDŐ A KELEMEN-HAVASOKBAN!


És e pillanatban megmutatja magát A NAGY-KÖVES!!!


Jövünk drága Nagy-Köves, jövünk nagy boldogan


Klasszikus -de jó a hajad!- pillanat az Ilva völgyében


Így és így lenne jó ez a székely-magyar szövetség


A Kelemen főgerince a Kis-Besztercével várja a Napfelkeltét


A három napig hajléktalan Def Leopard Napfelkelte után


és Dénes csak olvasta, olvasta...


mi pedig csak hallgattuk, hallgattuk


Táborunk déli terasza az Istenszékén


Aki látja, látja - a Görgényin túl a távolban egész haloványan HARGITA!!!


Na akkor ott a cél emberek


Ott ni, leghátul