A zászló 2010 júliusában megérkezett a Maros folyóhoz. Az Ilva-patak torkolatához közeledve egy kaszáló embernek, majd a Palotailva első házainál üldögélő öregeknek köszönhetően is szépen szóló "Jó Napot!" fogadta hordozóit. A folyóhoz kiérve balra Hargita megye határát találtuk, másnap Dédán a kocsmában pedig a világnak kizárólag egy bizonyos területén kapható Hargita-sört... Ezek a jelek mind-mind arra utalnak, hogy az öt éve A PILISBEN ÚTJÁRA INDÍTOTT ZÁSZLÓ a Kárpátok belső peremén végig haladva A TÖRTÉNELMI SZÉKELYFÖLD HATÁRÁBA ÉRKEZETT!

A szombattól kezdve öt napig tartó folyamatos esőzések ellenére a Pilis-Hargita bevette a tizenkilencedik hegységet, Funtinelről indulva Kisdornán, a Tamó-csúcson és az északi főgerincen keresztül meghódította a Nagy-Kövest, majd a Negoj-nyergen áthaladva, a Nagy-Ilva-patak mentén végig menetelve Palotailvánál elérte a Görgényi-havasokat határoló Marost.

Mindenkinek nagy köszönet, kiválóan vizsgáztatok!

Akik otthonról szorítottak, szintén elkönyvelhetik a zászló háláját az éteren keresztül küldött támogatásért - bizony ránk fért.

Külön köszönet a segítőként Palotailvára megérkező 21-ediknek, Lórinak! A rengeteg finomsággal megrakott Bükkaljai vándorunk ragyogó logisztikai közreműködése sokat jelentett a kőkemény harcok végén - vele kiegészülve igazi ünnepet, jófajta mulatságot varázsoltunk a palotai kocsmában.

A Kelemen-havasok az egészen csütörtök reggelig zordon mord idő ellenére rengeteg csodát mutatott a 20 vándornak, vadregényességében és a tájaiból áradó erőben nincs párja, a lánc vezérének mutatkozik. Most már értjük, hogyan fogantak Wass Albert csodás írásai. Átélhettük mindezt még úgy is, hogy az Idő úgy alakította utunkat, hogy az Istenszéke egyelőre nem része a Pilistől a Hargita felé épülő vonalnak.

Nem válhatott részévé, hiszen a nyakunkba zúduló vizek, a körülöttünk nyargalászó szelek és a hideg miatt napokon át minden erőnkkel csak arra összpontosítottunk, hogy a csapat fenn tudjon maradni a hegyen, a zászló pedig a tervezettnél kisebb lépésekkel, de haladjon a Nagy-Köves és a Maros irányába. A hegység nyugati területeire így nem tudtunk most eljutni, de a Hargita-vonatnak köszönhetően könnyen és viszonylag olcsón vissza tudunk majd menni, hogy módosítsuk, bővítsük a dédai állomásig kiépített útvonalat.

A tizenkilencedik hegység üzenete egyértelmű volt. A Kelemen sorra hozta azokat a próbákat, melyeken csak egymásra figyeléssel, a csapatért való küzdéssel, csapatmunkával lehet átjutni. Akár a Pink Floyd soraival is leírhatom: "Együtt megmaradunk, szétszakítva elbukunk".

Következzen néhány kép a varázslatos borgói vidéktől a Székelyföld határáig vezető lépteinkről. A Köves vonulatának észak-keleti oldalán a lezúduló víz hatalmas árokkal vágta ketté az utat - ezt egy közel egy órás jól szervezett mászással, zsákpakolással tudtuk csak áthidalni. A fent leírt szükséges együttműködésre láttok egy alapvető, egyben szimbolikus példát az ELSŐ KÉPEN, mely ebben az árokban készült.

1. A Kelemen tananyaga egyetlen képen

MÁSODIK KÉP. Az északi főgerincen a Majoros környékén megjelent az utunkon egy kislány. Egy közeli esztenából szaladt fel hozzánk. Épp esőszünetben meneteltünk, egyre javuló délelőtti hangulatban. Ahogy ott termett előttünk piros ruhájában, tiszta tekintetével a tízéves forma lányka, szétáradt a mosoly az ázott vándorok körében - mintha egy különleges, szépséges virágot, vagy egy káprázatos völgyet pillantottunk volna meg az út mentén. Hogy kit idézett meg abban a pillanatban mindenkinek a Kelemen-havasok, azt talán le se kell írnom. Itt most nem Nucának hívták, hanem Alinának...

2. Nuca utódja a Majorosnál

Napokon át jött ránk az égi áldás, újabb és újabb alapos ázások következtek. Szerencsére a Kelemenben az erdőhatár feljebb húzódott, mint a korábbi erdélyi táborhelyeken, így minden nap tudtunk tüzet rakni. A nap végén rendre sorsdöntő volt, hogy mihamarabb találjunk táborhelyt, álljanak fel a sátrak, gyűjtsünk bőséges mennyiségű fát, és sikerüljön ezt az ázott fát begyújtani, kiszárítani, és a tüzet máglya méretűre megnövelni – hogy aztán jöhessen a HARMADIK KÉPEN látható esti szárítgatás. Egy idő után már jókora rutinunk volt ebben. Bár volt olyan nap (a mindenki által legkeményebbnek tartott szerdai nap), amikor szinte hiába küzdöttünk a tűz körül, mert közben a hátunkat, nyakunkat olyan erővel verte a zuhé, hogy többet veszítettünk, mint nyertünk.

3. Életmentő tűz esténként

A 2100 méteres Nagy-Köves meghódítását a Tárnyica-patak völgyfőjében, 1700 méteren felépített táborból indítottuk meg zsákok nélkül, szakadó esőben. A sátraktól jól látható volt a csúcs, naponta egyszer öt percre meg is mutatta magát, de a NEGYEDIK KÉPEN látható rajtnál rettenetes felhők vették körül. Ilyen felhők láttán még a sasok is egy nappal későbbre halasztják a csúcs környékén intézendő dolgaikat. Ezen a szerdai délelőttön azonban a Pilis-Hargitának nem állt módjában a mérlegelés. Minden nap kellett ugyanis egyet lépnünk ahhoz, hogy jövőre ne kelljen újra elölről kezdeni a Kelement.

4. A döntő csatába indulva

Ahogy közeledett a csúcs, úgy vált egyre nehezebbé a terep, és váltott egyre keményebb fokozatra a szél és az eső. Az ÖTÖDIK KÉPEN BorgóiTomi kapaszkodik, a többit majd ő elmeséli, ha egyszer olyan kedve lesz.

5. Tomi harca

Aztán csak felértünk - HATODIK KÉP. Az ítéletidő miatt a nagy csapatkép most elmaradt. A csúccsal kapcsolatban sokáig kétségek közt hányódtunk, mert nem volt meg a kereszt, helyette egy hatalmas kövekből kirakott kört találtunk. (A talált púpon túl viszont a jelzett út erősen ereszkedni kezdett, és a további kutatást már nem akartuk vállalni abban a kőkemény helyzetben.) Végül egy marosvásárhelyi profi hegymászó párocska (mindketten túravezetők) a Nagy-Ilva völgyében felvilágosított, hogy a Nagy-Kövesen jelenleg nincs kereszt. Reméljük, igazuk van, mert a neten levő korábbi képek, videók mind keresztről árulkodnak.

6. Öröm a Nagy-Kövesen

Az utolsó két napra aztán csak kiderült az idő, és a gyönyörű tájakat, felüdülést hozó csütörtök délutánján a Negoj-nyereg után haloványan, de a Görgényi-havasok is megmutatta magát – HETEDIK KÉP.

7. A TÁVOLBAN OTT KÉKLIK A HUSZADIK HEGYSÉG

Egy kaszálóval arrébb, vagyis lejjebb helyi idegenvezetőt kaptunk, palacsinta nagyságú friss lábnyom – NYOLCADIK KÉP – árulkodott arról, hogy egy figyelmes medve kijárta előttünk az utat. GyógynövényesFeriék kicsivel lejjebb erős "állatkert" szagról számoltak be. Végül nem találkoztunk Bercivel, az esti őrségek is eseménytelenül teltek, és csak két ízben szerveztünk reggelig tartó ügyeletet. Sejtésünket az egyik juhász is megerősítette, mondván a Kelemenben inkább farkasok vannak, a medve ritkább.

8. Előttünk egy maci járt

A KILENCEDIK KÉP végezetül arról az egyelőre talán még meg sem emésztett eredményről szól, hogy a Pilisből induló ösvény, és az ösvényt járó csapat – öt évvel és három hónappal és 21 nappal az indulás után - immár elérte a Marost!

9. Maros-Maros-Maros!!!

Tisza